Hírek

 

Muránói Zarándokfüzet - nem csak zarándokoknak	2023.09.22.
Megjelent velence-muránói zarándoklatunk hivatalos Zarándokfüzete. Az útra kelők induláskor kapják kézhez, de ígéretünkhöz híven itt is közzé tesszük, hogy az itthon maradók (pl. Szülők) akár percről percre is követhessenek minket.    Muránóri Zarándokfüzet (PDF dokumentum, 2023.09.21., 2,2 MB)

 

Tanévnyitó beszéd

2023.09.07.

MUNKÁLTATÓ TANKÖNYV   Mikkamakka egy hatalmas könyv- és füzetkupac közepén csücsült. – Í-r-á-s – olvasta az egyiken. – O-l-v-a-s-á-s – olvasta a másikon. – Ma-te-ma-ti-ka – betűzta a harmadikon. – Bio-gólia – olvasta. Ezt a szót még nem ismerte, de megtetszett neki, jó hangzása volt. Óvatosan felnyitotta hát a könyv fedelét, éppen úgy, lassan és óvatosan, ahogyan akkor szoktunk kinyitni egy könyvet, ha attól félünk, kiröpül belőle egy pillangó. Bekukucskált a lapok közé, aztán csalódottan tette félre a könyvet. Másikat vett elő. Bármilyen óvatosan forgatta, pörgette és sodorintotta is a lapokat, nem talált semmit. Aztán újabbat. Aztán a következőt. Azt már a lapjainál fogta meg, rázintott egyet a könyvön, de bizony nem esett ki belőle semmi. Aztán a következő ugyanígy: kukucska, sodorintás, rázintás. De semmi. – Hoppá, óvatosabban! – mondta magának Mikkamakka, már a tizediknél, mert ahogy fogta és rázintotta, az egyik lap széle mintha kicsit beszakadt volna. – Föld-rajz – mondta magában, amit olvasott. Ezen eltűnődött, vajon a földre kell majd rajzolni? Mert az aszfaltkrétákat szerette. De az is jó, mikor egy bottal lehet a homokba, az erdei pihenőpad melletti kikopott földbe vagy a puha sárba rajzolgatni. Megrázta a könyvet, de a betűk rázkódásán kívül nem hallott semmit. – I-ro-da-lom – olvasta aztán Mikkamakka. Úgy fogta a többinél is vastagabb könyvet, mint egy bon-bonos dobozt. Meg is rázta egy kicsit, de csak a betűk zendültek meg, ahogy összekoccantak, mintha kis harangok lennének benne. A füzetek, munkafüzetek és könyvek, no meg a munkáltató tankönyvek tornyai és hegyei szétterülve lassan dombokká és lankákká szelídültek Mikkamakka körül. – Aha, biztos ebben lesz – mondta magának hangosan, mikor a Hit-tan könyvet vette kezébe. A rázintásra kellemes csendülés és bondulás volt a válasz, de aztán a lapokat már hiába pörgette akármilyen lassan és figyelmesen, nem esett ki a könyvből semmi.   – Bocs – mondta az Angyal Mikkamakkának, mert a zuhanórepülés végén bizony kicsit későn fékezett, és a szokásosnál nagyobb puffanással érkezett, meg is ijesztette egy pillanatra Mikkamakkát. – Mit csinálsz? – kérdezte az Angyal. – Istent keresem – mondta Mikkamakka, de a hangja elég lemondó és reménytelen volt. Az Angyal egyetértően bólintott. – És hol keresed? – kérdezte. – Itt – mondta Mikkamakka, és maga köré mutatott. – Ühüm – mondta az Angyal, és szakértő módon kukucskálta, sodorintotta és rázintotta meg a hozzá legközelebb eső könyvet. ¬ Kémia – olvasta a fedelén. ¬ Hm? – bökött a fejével Mikkamakka felé. – Hm – rázta meg a fejét Mikkamakka. – És ebben? – csak úgy zengett a könyv, ahogy hozzáért – Kodály, válogatott bicíniumok! Mikkamakka csak a fejét rázta szótlanul. – Pedig megígérte! És erre semmi! – Ki, mikor és mit ígért meg? – Az igazgató. A Gellértben. A Veni Sanctén. Hogy az idén megtalálhatjuk Istent. És hogy ha figyelmesen forgatjuk, ezekben is benne lesz. Erre tessék … Hisz látod… Már órák óta sodorintom és rázintom a lapokat. Sehol semmi. – Biztos, hogy nem találkoztál vele? Nem találkoztál senkivel? – Senkivel. – Senkivel?? – Kérdezte kissé sértődötten az Angyal. – Hát én mi vagyok? Senki? – Jajj, ne haragudj! De te angyal vagy, mindenki tudja. Veled mindig jó beszélgetni. Meg megnyugtat a jelenléted. Veled talán az Istent is könnyebb lenne megtalálni. – Gondolod? – kérdezte az Angyal, és egy kissé belepirult. Aztán hallgattak egy sort. – Én viszont találkoztam Istennel – szólalt meg újra az Angyal. – Tényleg? – kérdezte izgatottan Mikkamakka. – Tőle jössz, fogadjunk! – Igen – mondta az Angyal. – De itt is őt találtam. – Itt??? – mutatott a könyvekre, a munkafüzetekre, a füzetekre Mikkamakka. Meg a munkáltató tankönyvekre. – Itt – mutatott az Angyal Mikkamakkára. – Benned. Szívtájékon, tudod. Mikkamakka lehajtotta a fejét. – Azt hiszem, én is megtaláltam. – Így van ez, ha találkozik ezzel-azzal az ember – mondta az Angyal. Azzal fölsandított az égre, és kacsintott.   Mikkamakka fölállt. Fogta a tolltartóját, mert várták a munkafüzetek, a tankönyvek, a füzetek. És a munkáltató tankönyvek. De mielőtt munkához látott, előtte még fölnézett az égre. Kacsintott. Az Angyal Mikkamakka asztal fölé hajló hátát szemlélte egy darabig. Aztán csöndben bebújt a könyvkupacba, s mielőtt elaludt volna, takaró gyanánt még magára igazította a kémia tankönyv lapjait.

 

Évfolyamkirándulás Határtalanul programmal

2023.01.20.

Utazásunk hasznos élményei   2022 szeptemberében évfolyamunk kiutazhatott Horvátország azon területeire, melyek az 1920-as Trianoni békeszerződés előtt Magyarországhoz tartoztak. Ezt a lehetőséget az állam biztosította számunkra a Határtalanul Program keretein belül. A program célja, hogy osztályok kiutazhassanak a szomszéd országok magyarlakta területeire és élőben ismerkedjenek meg a magyar történelemmel az adott országban. Ezen a kiránduláson rengeteg új és hasznos dolgot tanultunk, melyek segítségével most már könnyebben megérthetjük a történelmet és a világot. Észrevehettük, hogy a “magyar tengeren”, az Adrián rengeteg sziget helyezkedik el. És mint az idegenvezetőnktől megtudtuk, ez azért van, mert úgy keletkezett az Adriai-tenger, hogy réges-régen felemelkedett a Földközi-tenger és befolyt a hegyek közé. A folyamat még nem ért véget, amit jól mutatnak az egykori római városok víz alá süllyedt romjai. (wikipédia) A jelenlegi szigetek régen hegycsúcsok voltak. Ezért van Horvátországnak a világ egyik legtagoltabb tengerpartja. Rijekában megálltunk a Frangepánok Terszat nevű várában, ami nem csak azért volt hasznos, mert a csodálatos kiállítással jó fényképeket készíthettünk, hanem azért is mert ez egy fontos stratégiai pont volt a velencei hódítások idején. A vár egy domb tetején helyezkedik el a tenger mellett, így nem csak a szárazföldről, de a tenger felől jövő támadásokat is időben észre tudták venni. Ám a 19. században vesztett stratégiai jelentősségéből, és inkább impozáns építményként, nyaralóként használták, amivel “villogni” lehetett más arisztokraták előtt. Megkoszorúztuk Baross Gábor emlékművét a fiumei kikötőben, abban a kikötőben, mely az Osztrák-Magyar Monarchia idején Európa egyik legforgalmasabb magyar kikötője volt. Ugyanis Baross Gábor közlekedéspolitikus rájött, hogy az ország gazdaságát csak úgy lehet fejleszteni, ha a közlekedés is fejlődésnek indul, így a kikötő fejlesztésébe kezdtek. Itt működött az Orient magyar tengeri gőzhajózási társulat, az Adria Magyar Királyi Tengeri Gőzhajózási Részvénytársulat. Utóbbi volt a magyar tengeri kereskedelemben a főszereplő, ehhez a magyar kormány 1881-1901 között évi 570 ezer forint államsegélyt nyújtott. (Telex.hu) Ennek következtében más iparágak is létrejöttek (1881-től rizshántoló, 1882-től kőolajfinomító működött (wikipédia)). Megnéztük Fiumét, mely akkor érte el a virágkorát, mikor Magyarország része volt. Ugyanis a kikötő korszerűsítésének köszönhetően ki kellett építeni vasúti vonalakat Fiume és Budapest között. A vasútvonalaknak kiépítése miatt beindulhatott a város turisztikai és kulturális fejlesztése is. Hívtak híres építészeket, szállodákat, sétányokat és színházat építettek. A városban volt magyar nyelvű gimnázium, olasz és magyar nyelven folyt az oktatás az állami gépipari és hajógépészeti iskolában. Magyar nyelvű hetilap is volt Fiumében (Telex.hu) Próbáltak az arisztokráciának létrehozni egy “második Budapestet” a tenger mellett. Kirándulásunk alatt volt alkalmunk megcsodálni Abbáziát is, ami történelmi szempontból is fontos helyszín, hiszen az arisztokrácia második legfontosabb üdülőhelye volt, rengeteg híres ember nyaralt itt, köztük Ferenc József. A vasútvonalak kiépítése után nagyon népszerű üdülőhelyé vált, nem csak a szépséges sétányaival, hanem magyar orvosak által vezetett szanatóriumokkal várta az ideérkezőket. A sós levegő és a pompás szállodák miatt nagyon gyorsan kiépült itt a turizmus, mely a mai napig tart.   Az osztálykirándulás tehát nem csak a tengerben fürdésből, evésből és szórakozásból állt, (bár olyan jó szállásunk volt, hogy az se lett volna baj) hanem rengeteg mindent megtanultunk az út alatt. Ami a kedves idegenvezetőnknek is köszönhető, aki ellátott minket földrajzi, biológiai, történelmi, irodalmi és nyelvi érdekességekkel is, melyek akár interaktív óráknak is tekinthetőek. Rengeteg élménnyel gazdagodva tértünk haza, erről a csodás utazásról. Brandenburg Flóra

 

Elérhetőségeink

2023.01.02.

2023 januárjától megváltoznak az elérhetőségeink. Mind az email címekben, mind a honlapunk elérhetősége. Az sztg.info domain nevet szt-gellert.hu – ra cseréljük. Honlapunk tehát az szt-gellert.hu címről érhető el, email címeinkben pedig a cím eleje változatlan, a végét kell cserélni. Pl.: igazgato@szt-gellert.hu, altalanos@szt-gellert.hu, gimnazium@szt-gellert.hu   Természetesen még sokáig megkapjuk a régi címre küldött leveleket is, honlapunk is megtalálható a régi címen is.