Hírek

 

Tanévnyitó beszéd

2023.09.07.

MUNKÁLTATÓ TANKÖNYV   Mikkamakka egy hatalmas könyv- és füzetkupac közepén csücsült. – Í-r-á-s – olvasta az egyiken. – O-l-v-a-s-á-s – olvasta a másikon. – Ma-te-ma-ti-ka – betűzta a harmadikon. – Bio-gólia – olvasta. Ezt a szót még nem ismerte, de megtetszett neki, jó hangzása volt. Óvatosan felnyitotta hát a könyv fedelét, éppen úgy, lassan és óvatosan, ahogyan akkor szoktunk kinyitni egy könyvet, ha attól félünk, kiröpül belőle egy pillangó. Bekukucskált a lapok közé, aztán csalódottan tette félre a könyvet. Másikat vett elő. Bármilyen óvatosan forgatta, pörgette és sodorintotta is a lapokat, nem talált semmit. Aztán újabbat. Aztán a következőt. Azt már a lapjainál fogta meg, rázintott egyet a könyvön, de bizony nem esett ki belőle semmi. Aztán a következő ugyanígy: kukucska, sodorintás, rázintás. De semmi. – Hoppá, óvatosabban! – mondta magának Mikkamakka, már a tizediknél, mert ahogy fogta és rázintotta, az egyik lap széle mintha kicsit beszakadt volna. – Föld-rajz – mondta magában, amit olvasott. Ezen eltűnődött, vajon a földre kell majd rajzolni? Mert az aszfaltkrétákat szerette. De az is jó, mikor egy bottal lehet a homokba, az erdei pihenőpad melletti kikopott földbe vagy a puha sárba rajzolgatni. Megrázta a könyvet, de a betűk rázkódásán kívül nem hallott semmit. – I-ro-da-lom – olvasta aztán Mikkamakka. Úgy fogta a többinél is vastagabb könyvet, mint egy bon-bonos dobozt. Meg is rázta egy kicsit, de csak a betűk zendültek meg, ahogy összekoccantak, mintha kis harangok lennének benne. A füzetek, munkafüzetek és könyvek, no meg a munkáltató tankönyvek tornyai és hegyei szétterülve lassan dombokká és lankákká szelídültek Mikkamakka körül. – Aha, biztos ebben lesz – mondta magának hangosan, mikor a Hit-tan könyvet vette kezébe. A rázintásra kellemes csendülés és bondulás volt a válasz, de aztán a lapokat már hiába pörgette akármilyen lassan és figyelmesen, nem esett ki a könyvből semmi.   – Bocs – mondta az Angyal Mikkamakkának, mert a zuhanórepülés végén bizony kicsit későn fékezett, és a szokásosnál nagyobb puffanással érkezett, meg is ijesztette egy pillanatra Mikkamakkát. – Mit csinálsz? – kérdezte az Angyal. – Istent keresem – mondta Mikkamakka, de a hangja elég lemondó és reménytelen volt. Az Angyal egyetértően bólintott. – És hol keresed? – kérdezte. – Itt – mondta Mikkamakka, és maga köré mutatott. – Ühüm – mondta az Angyal, és szakértő módon kukucskálta, sodorintotta és rázintotta meg a hozzá legközelebb eső könyvet. ¬ Kémia – olvasta a fedelén. ¬ Hm? – bökött a fejével Mikkamakka felé. – Hm – rázta meg a fejét Mikkamakka. – És ebben? – csak úgy zengett a könyv, ahogy hozzáért – Kodály, válogatott bicíniumok! Mikkamakka csak a fejét rázta szótlanul. – Pedig megígérte! És erre semmi! – Ki, mikor és mit ígért meg? – Az igazgató. A Gellértben. A Veni Sanctén. Hogy az idén megtalálhatjuk Istent. És hogy ha figyelmesen forgatjuk, ezekben is benne lesz. Erre tessék … Hisz látod… Már órák óta sodorintom és rázintom a lapokat. Sehol semmi. – Biztos, hogy nem találkoztál vele? Nem találkoztál senkivel? – Senkivel. – Senkivel?? – Kérdezte kissé sértődötten az Angyal. – Hát én mi vagyok? Senki? – Jajj, ne haragudj! De te angyal vagy, mindenki tudja. Veled mindig jó beszélgetni. Meg megnyugtat a jelenléted. Veled talán az Istent is könnyebb lenne megtalálni. – Gondolod? – kérdezte az Angyal, és egy kissé belepirult. Aztán hallgattak egy sort. – Én viszont találkoztam Istennel – szólalt meg újra az Angyal. – Tényleg? – kérdezte izgatottan Mikkamakka. – Tőle jössz, fogadjunk! – Igen – mondta az Angyal. – De itt is őt találtam. – Itt??? – mutatott a könyvekre, a munkafüzetekre, a füzetekre Mikkamakka. Meg a munkáltató tankönyvekre. – Itt – mutatott az Angyal Mikkamakkára. – Benned. Szívtájékon, tudod. Mikkamakka lehajtotta a fejét. – Azt hiszem, én is megtaláltam. – Így van ez, ha találkozik ezzel-azzal az ember – mondta az Angyal. Azzal fölsandított az égre, és kacsintott.   Mikkamakka fölállt. Fogta a tolltartóját, mert várták a munkafüzetek, a tankönyvek, a füzetek. És a munkáltató tankönyvek. De mielőtt munkához látott, előtte még fölnézett az égre. Kacsintott. Az Angyal Mikkamakka asztal fölé hajló hátát szemlélte egy darabig. Aztán csöndben bebújt a könyvkupacba, s mielőtt elaludt volna, takaró gyanánt még magára igazította a kémia tankönyv lapjait.

 

Kirándulás a Határtalanul! program keretében

2023.01.29.

Az utazás napján a Déli pályaudvarnál vett fel minket a busz, és körülbelül három órás utazás várt ránk. Persze megtekintettünk út közben pár nevezetesebb helyet. Az első ilyen hely, ahol megálltunk, a Madách család egykori kastélya volt, ahol híres költőnk, Madách Imre is született és halt meg. Most már a kastély területén múzeum látható. Az alsó szinten kialakított első szakaszban Madách Imre életét, családját ismerhettük meg. A második részben pedig leghíresebb művébe, Az Ember Tragédiájába kaptunk bepillantást. Ezután a kastélyparkot is körbejártuk és megtekintettük Madách síremlékét, ahol az első osztálykép készült, de közel sem az utolsó. A busz második alkalommal a Füleki várnál állt meg, ahol a romok között sétálva mintha megelevenedett volna a múlt. A vártorony tetejéről kinézve pedig lélegzetelállító kilátás tárult elénk. A délután folyamán még néhány múzeumot meglátogattunk, amit az elején unalmasnak gondoltunk, de szerencsére mindegyik múzeumban találtunk valami érdekességet, ami megfogott minket. A nap utolsó programja az íjászkodás és kézműveskedés volt, ami szintén nagy élményt jelentett számunkra, a focizás lehetőségéről nem is beszélve. Este érkeztünk a szállásunkra, ahol lepakoltunk, majd meleg vacsorát tálaltak fel nekünk, ami rendkívül ízletes volt. A szobák rendezettek, tiszták voltak. Az ágyak kényelmesek, nem zsúfoltak. Igazán meg voltunk elégedve vele. A második napon reggelivel kezdtük a napot, majd összepakoltunk és felkerekedtünk. Az első program egy szlovákiai magyar iskola meglátogatása volt, ahol körbenéztünk és kicsit játszottunk a magyar ajkú gyerekekkel. A gyerekek boldogan fogadtak minket. Ezután visszaszállva a buszba a nap talán legfontosabb részéhez értünk, megnéztük a Szádelő-völgyet. A szurdokba besétálva lebilincselő túránk volt, és biztosak voltunk benne, hogy a telefon memóriája a sok fotótól meg fog telni. A tetőre felérve festői panoráma tárult elénk és elkészítettük az ezredik képet is. A nap folyamán még több fontos Rákóczi emlékhelynél is megálltunk. Sőt egy bányászati szabadtéri kiállítást is megtekintettünk, ahol a viaszemberek nagyon élethűek voltak. A második szállásunk kevésbé volt kielégítő. A hidegben aggódtunk, hogy kialszik a tűz a cserépkályhákban. Az étel is szegényes volt, de a jó hangulatunkat ez sem törte meg. A harmadik napon jártunk még Borsiban a felújított Rákóczi kastélynál, Kassán a Rodostói háznál, a toronyban megnéztük a kiállítást, és még a börtönbe is lejutottunk. Megkoszorúztuk a Kassai dómban a Rákóczi síremléket, és csendesen elénekeltük a magyar Himnuszt, ami tiltott volt. A végére érve ennek az egész beszámolónak szeretném megköszönni, hogy részt vehettünk ezen a tanulmányi kiránduláson, ahonnan sok tudással és emlékkel tértünk haza. Köszönjük szépen! 7.osztály

 

Elérhetőségeink

2023.01.02.

2023 januárjától megváltoznak az elérhetőségeink. Mind az email címekben, mind a honlapunk elérhetősége. Az sztg.info domain nevet szt-gellert.hu – ra cseréljük. Honlapunk tehát az szt-gellert.hu címről érhető el, email címeinkben pedig a cím eleje változatlan, a végét kell cserélni. Pl.: igazgato@szt-gellert.hu, altalanos@szt-gellert.hu, gimnazium@szt-gellert.hu   Természetesen még sokáig megkapjuk a régi címre küldött leveleket is, honlapunk is megtalálható a régi címen is.